Amikor egy páciens állapota három hónap alatt nem javul, az orvosok abból indulnak ki, hogy az agytevékenység és a hozzá kapcsolható aktivitások nem helyreállíthatóak, a beteg az úgynevezett éber kómában fog maradni. Az állapot orvosi szakkifejezése a „perzisztens vegetatív állapot”.
Ez lényegében azt is jelenti, hogy a Maslow piramis alapszükségletei, a fiziológiai szükségletek jelen vannak az éber kómás páciens esetében. Ezen alapvető szükségletek teljesítése végett a beteg teljes ellátásra szorul egy vagy több ápoló által. Az enterális táplálás biztosítására a nasogastricus szonda vagy a percutan endoszkópos gastrostomia alkalmazható. A széklet- és vizeletürítés rendszerint inkontinenciával jár vagy akár katéter is szükséges lehet a beteg állapotától függően. Mindezek értelmében a pácienst etetni, mosdatni, öltöztetni és a lehetőségeken belül sokat kell mozgatni. Ha a testi állapot megengedi, egy speciális tolószékbe fog kerülni.
Vannak viszont esetek, amikor mindenféle előrejelzés ellenére a beteg teljesen felgyógyúl vagy felépül egy bizonyos szintig. Ezek a csodálatos esetek nagyon figyelemreméltóak és reményt keltőek. Az egészségügyi állapot javulásának következtében újabb és újabb szükségletek jelentkezhetnek. Legfontosabbak közülük a szociális szükségletek, hiszen Ők is érzésekkel teli emberek és szükségük van tarsaságra. Fejlődés esetében választ adhatnak a körülvevőknek, egy szép szóra egy nagy mosoly sokat rejthet magában.
A betegek a gyógyúlásnál mindig bizonyos „szinteken” mennek keresztül. Ezeket Dr. Franz Gerstenbrand tanulmányozta és remissziós lépcsőnek nevezte el. Kifejti, hogy néha hosszabb lehet egy adott szint időtartama, néha meg teljesen át van ugorva, de az is előfordulhat, hogy a páciens nem jut tovább, megmarad a remissziós lépcső egyik fokán. Dr. Gerstenbrand azt is hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy egy szakemberekből álló csapat kezelje a már „minimális tudat” stádiumában lévő pácienst, ez tulajdonképpen a rehabilitáció.